Allergia

Macskáknál is nagyon gyakoriak a különbözõ allergiák során kialakuló viszketéssel járó bõrgyulladások. Nagyon gyakran bolha okozza az allergiát, de nem ritkák az inhalációs (belégzési) allergiák és az ételek által kiváltott allergiák (tápallergia) sem. Egyéb allergiás bõrgyulladások (kontakt-allergia, egyéb rovarok, gyógyszerek, hormonok és baktériumok okozta fokozott érzékenység) sokkal ritkábbak.

A bolhák a macskák legjelentõsebb külsõ élõsködõi. A legjelentõsebb kártételük a bolhaekcéma. Vérszíváskor ugyanis a bolhanyállal fehérje jellegû anyagok jutnak a gazdába, amelyek a bõr alkotóelemeihez kapcsolódva allergizálják a szervezetet. A már allergizálódott állatokban újabb bolhacsípés következtében rövid idõ alatt kialakulhatnak a jellegzetes tünetek. Enyhe esetekben a macska néha vakaródzik. Súlyos esetben a macska percek alatt kinyalja testfelületének egy tenyérnyi részét. Az állatok testüket harapdálják, dörzsölik. A bolha okozta allergiás reakció olyan gyakori, hogy az összes allergia 40%-át egymaga kiteszi.

A fokozott érzékenység inhalációs (belégzési) allergének hatására is bekövetkezhet. Az elsõ klinikai jelek (az arc, a hónalj és a lágyék dörzsölése, a végtagok rágcsálása, a külsõ hallójárat gyulladása, ritkábban kétoldali könnyfolyás és tüsszögés) általában 1-3 éves macskákban jelentkeznek. Ahhoz, hogy a betegség kezelhetõ legyen, elõször meg kell határozni a kiváltó kórokot (a kérdéses inhalációs allergént). Ehhez nyújtanak segítséget az intradermális-bõrpróbák. A vizsgálat során a feltételezett inhalációs allergén kivonatát a bõrbe fecskendezzük (intradermális beadás) és vizsgáljuk az általa kiváltott reakciót.. A belégzési allergiákat két nagy csoportra oszthatjuk, szezonális és nem szezonális allergiák. A szezonális allergiákat legtöbbször különbözõ növények, fû- és fafélék, valamint gyomok okozzák. Leggyakoribb allergének: borjúpázsit, angol perje, csomós ebír, réti csenkesz, réti zab, fehér akác, kocsányos tölgy, nyírfa, fûzfa, pitypang, fekete üröm, réti margitvirág, csalán és útifû. Egyéb lehetséges növényi allergének még: mocsári tippan, réti perje, pelyhes selyemperje, bükk, köris, éger, mogyoró, fenyõ és sóska. Nem szezonális allergének közül nagyon gyakran apró poratkák játszanak szerepet az allergiás folyamat kialakításában, de a házi por, apró penészgombák, lenvászon, gyapot, gyapjú és tollak is okozhatnak inhalációs allergiát. A belégzési allergének okozta allergiás reakciók olyan gyakoriak, hogy az összes allergiás kórkép 50%-át kiteszik.

Az ételek által kiváltott allergiák ritkák, ezek nem szezonális, vakaródzással járó bõrgyulladást okoznak. Tápallergiára gondolhatunk gyógyszeres kezelésre nem javuló, ismeretlen eredetû viszketéssel járó bõrgyulladás vagy idült hasmenés, esetleg hányás esetén. Ezekben az esetekben a macskák a táplálék egyes
(általában fehérje) alkotórészeire túlérzékenységet mutatnak. Számos esetben az allergiát kiváltó táplálékot két évnél is régebben fogyasztja az állat, de az esetek döntõ többségében fiatal korban jelentkezik a kórkép. Bár a tápallergia okozhat a légzõrendszerben és a központi idegrendszerben is mûködészavart, inkább bõrelváltozások, ritkábban emésztõszervi tünetek állnak a kórkép elõterében. A nem szezonális vakaródzás a pofatájékon, a füleken, lábakon és a test hátsó részeken a leggyakoribb. Elõfordul még a külsõ hallójárat gyulladása, bõrkiütések és bõrpír is. Elhúzódó esetben pedig a másodlagos krónikus elváltozások (a bõr elszínezõdése, gennyes bõrgyulladás, sömörképzõdés, stb.) jellemzõek. Az emésztõszervi tünetek megjelenésekor régóta tartó hányás, krónikus hasmenés a feltünõ. A nagyon ritka légzõszervi (tüsszögés, köhögés, orrfolyás) és idegrendszeri ( fokozott érzékenység és aktivitás ) tünetek nem jellemzõek. Az ételek által kiváltott allergiákat eliminációs próbákkal is vizsgálhatjuk. Egy ilyen vizsgálat során legalább három hétig szigorú diétára fogjuk a macskát. Ekkor olyan ételeket kap kizárólag, amelyeket még élete során nem fogyasztott (pl. lóhús, birkahús, esetleg csirke- és nyúlhús, rizs) és ezért kizárásos alapon nem érzékeny rá. A tulajdonosnak szigorúan be kell tartania az utasításokat (ki kell zárni a nassolás és a zúgevés lehetõségét, ha másik macska is van a háznál, azt külön kell választani és külön kell etetni). Ha azonban a macskák az eliminációs próba során alkalmazott diétára érzékenyek, az etetés után 12-72 órán belül jelentkezik az ismétlõdõ vakaródzás. A másik vizsgálati módszer a provokációs próba. A tünetek megszünte után a potenciális allergéneket egyenként visszacsempészve a diétába, rábukkanhatunk az allergiát kiváltó táplálékösszetevõre. A leggyakoribb antigén források a marhahús, a kereskedelmi forgalomban kapható tápok, a búzasikér és a tejtermékek. Tápallergiát válthatnak ki még a következõ táplálékforrások macskán: sertéshús, hal, tojás, zabliszt, kukorica, szója, burgonya, lóbab, keksz, stb. A tápallergia viszonylag ritka, az allergiás betegségek kb. 10%-a tartozik ebbe a kategóriába.

Az allergiák kezelésénél természetesen elsõdleges a kiváltó kórok kiküszöbölése. Ha erre nincs lehetõség, csak akkor forduljunk az állatorvosi gyakorlatban használatos viszketéscsillapítókhoz. A másodlagos bakteriális folyamatok kezelésére antibiotikumterápia is szükséges lehet.