Macskák fogkövességérõl

A foglepedék (plakk) a fogak felszínén elhelyezkedô, csak erôs mechanikai dörzsöléssel eltávolítható bevonat. Szárazanyagának 8O%-át különbözô baktériumok adják, amelyek a nyálból a fogfelszínre kiváló savas glikoprotein rétegen elszaporodva poliszacharid-fehérje hálózatot hoznak létre. Helyezôdését tekintve íny feletti (supragingivalis) és íny alatti (subgingivalis) lepedéket különböztetünk meg. Az ínygyulladás (gingivitis) kiváltásában elsôdleges oktani szerepe az íny alatti foglepedéknek van. A tömeges foglepedék szabad szemmel is jól látható, kis mennyiségû foglepedék pedig kimutatható egyszerû lepedékfestési eljárásokkal, pl. 5%-os neutrálvörös-oldattal a lepedéket vörösre festhetjük. A foglepedék kialakulását és növekedését a táplálkozási szokások és a táplálék jelentõsen befolyásolja (pl. fõtt, darabolt, pépesített, leveses ételek, konzerv tápok etetésével csökken a fogfelszín öntisztulásának lehetôsége). Az eleség kémiai összetétele hatást gyakorolhat a lepedékben lévô baktériumok tápanyaglebontási tevékenységeire, a lebontás során ugyanis toxinok keletkeznek, amelyek az ínygyulladás egyik kiváltó okai. A fogazat hibái (pl. a torlódó, számfeletti, rendellenes helyen lévô fogak, harapási rendellenességek, az antagonista fog hiánya), a fogak felületi egyenetlenségei (régebbi sérülések) elôsegítik a lepedék felhalmozódását. A foglepedék (és a fogkô) elsôsorban idôsebb korban (3 éves kor felett) alakul ki, de olykor tejfogakon is megjelenhet. A macskák a nagyon veszélyeztetett állatfajok közé tartoznak (egyes fajták esetében, pl. sziámi a fogkõ nagyon gyakori), közöttük bizonyos egyedi hajlamosság is megfigyelhetô. A foglepedék rendszerint a szemfogakon, majd az elõzáp- és zápfogakon mutatkozik, elõször az íny közelében.

A fogkõ (cremor dentium) elmeszesedett foglepedék, mely a foglepedékben lévõ kálcium-sók kicsapódásával, majd a teljes foglepedék elmeszesedésével jön létre. Anyagának 7O-8O%-a szervetlen sók, kálium- és foszfátvegyületek, kisebb mértékben magnézium- és nátriumkarbonát, fluorid. Elhelyezkedése szerint ugyancsak íny feletti és íny alatti fogkövet különítünk el, amely a fognak mind a pofai (buccalis), mind a nyelvi (lingualis) és mind az ajaktájéki (labialis) felületén elhelyezkedhet. Az íny feletti fogkõ könnyen észrevehetô, az íny alatti azonban csak az ínytasakban, hegyes fogászati szondával tapintható ki. A fogkõ a foghoz igen erôsen tapad, felületét mindig el nem meszesedett foglepedék fedi. A fogkövesség súlyossága függ a baktériumflórától, a szervezet állapotától, megbetegedéseitôl, az immunrendszer és a nem specifikus védelmi rendszerek állapotától. A fogköves állat gyakran nyálzik, lassan eszik, nehezen és nem szívesen rág, a darabos és száraz ételféleségeket gyakran nem fogadja el, feltûnô az ilyen állatok émelyítôen büdös szájszaga. A pofatájékon a szájszélt felhúzva jól láthatók a fogak felületén, elsôsorban az ínyhez közeli részen a sárgásbarna felrakódások. A fogkõ kezdetben csak kis területen, rendszerint az íny mellett, a fog nyakán, szegély formájában képzõdik, majd növekedve az egész fogat, sõt fogcsoportokat is beboríthat. Elhúzódó esetben az íny vörösesen begyullad, a gyulladt íny sorvadásnak indul, ennek következtében a foggyökér szabaddá válik, a fog meglazul, majd kihullik. A fedetlen foggyökér a fogkövek felületén lévô nagyszámú baktériumtól könnyen fertôzôdik, ami tályogok kialakulásához vezethet. E súlyos eseteket gyakran kíséri a gyulladt íny vérzése és a fogkôvel érintkezô szájnyálkahártya fekélyes gyulladása.

Azt a szájhigiéniás beavatkozást, amikor megfelelô eszközökkel eltávolítjuk a fog felszínérôl a fogkövet a rárakódott lepedékkel együtt, fogkõeltávolításnak (depurálás) nevezzük, ehhez kézi vagy gépi depurátorokat használhatunk (ez nem kozmetikai beavatkozás!!!). A kézi depurátorok depuráló élbõl, nyélbõl és a kettõt összekötõ szárból állnak. A kézi depurátorokat elsôsorban kiegészítésként, a gépi fogkôeltávolítás bevezetéseként szokták használni. A gépi depurátorok közül az ultrahangos fogkôeltávolítók terjedtek el az állatorvoslásban. A beavatkozást az állatorvosok általában enyhe bódításban végzik. A fogkôtôl megszabadított felület egyenetlenségei a bántalom kiújulásának alapját jelentik, ezért a fogkövesedés lassítása érdekében azt polírozni szokták. Ez kézi polirozó segítségével valósítható meg, amely gumiharangocskában végzôdô kis elemes készülék, a hozzá tartozó polírozó pasztával együtt szoktuk használni. Miután az állatorvosok elvégezték a depurálást és a polirozást, a szájüreg mikroflórájának helyreállítására is szükség van. Ezt nyálon át kiválasztódó antibiotikum tablettákkal vagy pasztákkal érhetjük el. Rutinszerûen használt szer pl. a Stomorgyl tabletta, amely kiválóan alkalmazható szájfertôzések- és betegségek gyógykezelésére, kisállatok jól tolerálják, mellékhatása nincs. A kezelés idôtartama 1O nap, amelyet az általános fertôzés elkerülése érdekében 2-3 nappal a fogászati beavatkozás elôtt kezdünk meg. Használható még pl. a Klion tabletta és a Gingisan kenôcs is. A Gingisan kenôcs különösen súlyos, recidiváló fogkövesség esetén jó a prevencióra, hosszan tartó antibakteriális és antimikotikus hatást képes kifejteni. Olyan állat kezelésekor, melynek szokásai nehezen vagy egyáltalán nem változtathatóak meg (pl. nem hajlandó rágni), a fogkôrecidiva megelôzésének kiváló szere, napi egyszeri, étkezés utáni kezeléssel jól kézben tartható a probléma.

A fogkövesség megelõzésének legfontosabb része a fogfelszín tisztántartása. Súlyos fogkövesség esetén mind a macska, mind a gazda mandullagyulladás és garatgyulladás veszélyének is ki van téve. Ezért ezekben az esetekben célszerû rendszeresen speciális kisállat fogkefékkel és fogpasztákkal szájápolást végezni (a mentolos emberi fogkrémeket nem szeretik a macskák, a sósakat még elviselik, macskafogkrém ma már létezik csirkehús-, marhahús- és édességíz-aromával, por alakban, dobozban vagy tubusban is. Ha az ízesítés annyira ízlik a macskáknak, hogy lenyelik, akkor semleges, íztelen fogpasztát célszerû használni!). Természetesen a macska rágjon minél többet és félévenként állatorvossal ellenõriztessük a fogait mindenképpen. Egyes tápgyártó cégek (pl. Hill's t/d) már fogkövességet megelõzõ tápokat is gyártanak. Ezeknek a tápoknak a szerkezeti tulajdonságai lehetõvé teszik, hogy a pellet a macskafog behatolásakor nem roppan szét, hanem minden irányban hasad. A hasadáskor a darabok letolják a fogakról az idõközben képzõdõtt foglepedékeket. A pelletek nagysága lehetõvé teszi, hogy minden fogra és a kifejlett macskák testnagyságától függetlenül fejtse ki hatását.