Macskák húgykövessége

Húgyköveknek (urolith) a húgyutakban keletkezõ kicsapódott részecskéket nevezzük, amelyek 90-95%-ban kikristályosodott szervetlen vegyületekbõl és 5-10%-ban szerves anyagokból állnak. Nagyságuk a homokszemcsényitõl a kisebb-nagyobb kavics méretéig változik (lásd a képen). Macskák esetében herélt kandúrokban, illetve perzsa- és sziámimacskákban fordul elõ leggyakrabban a húgykövesség. A húgykõ nagy mennyiségû szerves anyagot foglal magában, amelyhez szervetlen kristályok keverednek. Ezeket a húgyköveket gritnek is nevezik, sárgás, sárgásfehér, esetleg barna hengerszerû képletek, tapintatuk lágy, könnyen összenyomhatóak. Keletkezésükben étrendi faktorok is szerepet játszanak. Az eleség nagy magnézium-, foszfát- és kalciumtartalma a vizelet kémhatását lúgosítja, ami kedvez a gritképzõdésnek. A folyamatot súlyosbíthatja az ívóvízhiány, a kizárólag száraz eleség etetése és vizeletürítés akadályozottsága. A grit kandúrok, herélt kandúrok húgycsövében eltömõdést okoz, amely a vizeletfolyás tartós akadályát jelenti. A macskák nyugtalanok, gyakran készülnek vizeléshez, azonban csak csepegtetnek. Késõbb az állatok hasa megnagyobbodik, abban labdaszerû, kitágult, vizelettel feszesen kitöltött húgyhólyag tapintható. Azonnal állatorvoshoz kell vinni ilyenkor a macskát. A húgycsõbe levezetett katéteren keresztül próbáljuk meg a vizeletet kivezetni. A javulást a vizelés megindulása jelenti. A gritképzõdés és a következményes húgycsõeltömõdés ismétlõdhet. Fontos a speciális macskatápok (pl. vizeletsavanyító tápok) etetése. Ellenõrizni kell a vizelet kémhatását és a savanyú kémhatás fenntartására kell törekedni.