Milyen macska kell nekünk?

A macska fajtájának kiválasztása nem egészen ugyanaz, mint választani a bernáthegyi és a csivava között. A különböző fajták nagysága ugyanis sokkal kevésbé tér el, mint a kutyabirodalom lakóinak mérete. Az sem mellékes, hogy a kutyákat évszázadokig bizonyos feladatok ellátására tenyésztették ki, például, hogy odavigyék a vadászhoz az elejtett vadat vagy kordában tartsák és tereljék a juhász nyáját. A macskatulajdonosok ezzel szemben csak azt a meglehetősen empatikus és elfogult kijelentést tehetik kedvencük védelmére, hogy ez alatt a pár száz év alatt senkinek sem sikerült jobb egérfogót feltalálnia, mint a macska.

Tulajdonképpen elég nehéz magyarázatot találni arra, miért a macska vált a civilizált társadalom egyik legkedveltebb háziállatává. Végül is - hacsak nincsen a gazdának pajtája vagy csűrje, amelyet kíméletlenül védeni kell a különböző rágcsálók támadásaitól - a macska semmi másra nem jó, minthogy kedvtelésből tartott kedvenc legyen.

A macskákat mintha csak az ember ölébe szabták volna. Kecsességük és eleganciájuk páratlan, játékosságuk pedig a gyerekeket és a felnőtteket egyaránt ugyanannyira szórakoztatja. Mindezen felül dorombolnak: lenyűgözően, megnyugtatóan és hízelkedően duruzsolnak a bajszuk alatt. Ezek a jó tulajdonságok valamennyi háziasított fajtára jellemzőek, hogyan szűkítsük hát le a lehetséges jelöltek körét? Itt csakis az egyéni ízlés és szimpátia dönthet. A rossz választás lehetséges következményeként nem alakul ki kötődés az állat és gazdája között, a cicus pedig menhelyen végezheti. Ennek esélyét minimálisra csökkenthetjük, sőt ki is zárhatjuk, ha a vásárlás előtt minden részletet alaposan átgondolunk.

Hosszú vagy rövid szőrű legyen a macska?

Sok vásárló választását alapvetően befolyásolja, hogy milyen gyakran kell a macskát fésülni. A hosszabb szőrű állatot magától értetődően többször kell kezelésbe venni. A hosszú szőrű macskák tulajdonosai állítják: a kedvenc fésülése megnyugtató, üdítő foglalatosság, amelyet kifejezetten öröm végezni. A rövid szőrű cicák tulajdonosai pedig annak örülnek, hogy macskájuk szőrének rendben tartása nem igényel különösebb időráfordítást. Érdekes módon az a gazdi, akinél a vedlés központi problémát jelenthet, jobban teszi, ha hosszú szőrű cicust visz haza. Szőre hosszától függetlenül minden macska vedlik, de a rövidebb szőr jobban rátapad a kárpithuzatra és a ruhákra, míg a hosszabb szőrt könnyebb eltávolítani, feltakarítani.

Törzskönyvvel vagy törzskönyv nélkül?

Az, hogy a gazdára váró macskák száma gyakorlatilag végtelen és több száz különböző színű és mintázatú állat közül lehet választani, a biztosíték arra, hogy mindenki fog a saját egyedi ízlésének megfelelő kedvencet találni. Több tucat törzskönyvezett fajta létezik, és számos további vár hivatalos nyilvántartásba vételre. A törzskönyvezett macska előnye, hogy előre kiszámítható, megjósolható a kifejlett, felnőtt állat mérete, külseje és vérmérséklete, valamint nagy biztonsággal tudunk az életvitelünknek megfelelő mozgásigényű és temperamentumú egyedet választani, figyelembe véve emellett természetesen egyéb fontos tényezőket is.

A törzskönyv nélküli állat legnyilvánvalóbb előnye, hogy könnyen és kedvező áron beszerezhető. A legtöbb macskatulajdonos manapság már ivartalaníttatja jószágát (egyes felmérések szerint az ivartalanítási kedv növekvő trendet mutat), így az ingyen elvihető kismacskákat kínáló hirdetések száma csökken. Ennek ellenére a menhelyeken és állatmentő szervezeteknél így is széles a választék. Időnként még törzskönyvezett állatra is lelhetünk menhelyen.

Világ lustája vagy féktelen duhaj?

A temperamentum nagyrészt öröklődik. Ha törzskönyvezett kismacskát vásárolunk, a vérmérsékletet viszonylat könnyű megjósolni, és az sem árt, ha a leendő gazdi eltölt némi időt a macskaszülők társaságában, hogy meggyőződhessen róla, a kismacska jelleme valóban meg fog felelni számára. A törzskönyv nélküli állat vérmérsékletének megállapításához először nézzük két végletet: az egyik az erős csontozatú, zömök fajta (például a perzsa). A másik a hosszú lábú, karcsú, finom felépítésű macska (például a sziámi). Minden más fajta, amely mérsékelt fizikai jellemvonásokkal rendelkezik, valahol e két véglet között helyezkedik el. A kurtalábú, zömök macskák általában kevésbé aktívak és nyugodtabbak, higgadtabbak; a nyurga, finom testfelépítésű macskák ezzel szemben kíváncsiabbak, valamint fürgébbek, mozgékonyabbak.

Kölyök vagy felnőtt macska?

Jóllehet a kölyökmacskák imádnivalók, sokkal több törődést, gondozást igényelnek, mint a felnőtt állatok. Ha kölyökköri rosszcsontságukat ki is növik, ezzel együtt bájukat is elvesztik. Vannak, akiknek meggyőződésük, hogy fontos a korai kötődés kialakítása az állattal, mások tökéletesen megelégszenek azzal, ha új kedvencüknek már csak a kiforrott, felnőttes tulajdonságait, jellemvonásait ismerik meg.

Egy vagy több macska?

Ez a kérdést azért fontos feltennünk, hogy a macskatársadalom legalább egy ki részletét megpróbáljuk megérteni. A macskák viszonylag kistestűek, még városi lakásban is jól megvannak, így sok család élvezheti a macskatartás előnyeit. Lehet, hogy az egyik gyerek nyugodtabb, babusgathatóbb cicát szeretne, míg a másik olyat, amelyikkel sokat lehet rakoncátlankodni, kergetőzni. Lehet, hogy anyu csendes társra vágyik, míg apu jobban szeretne beszélgetős, feleselős macskát. A viselkedéskutatók szerint bár a macska könnyen alkalmazkodik ahhoz, hogy ő a család egyetlen kedvence, ha több macskát tartunk együtt, az állatok rendszerint elégedettebbek, kiegyensúlyozottabbak, és nem annyira "rosszak", mint az unalomból csintalankodó egyke kedvencek.