Két kutató közel 10 éves genetikai kutatással feltárta, mikor és hogyan alakultak ki az egyes macskafajok
Egy kutatócsoport úgy hiszi, hogy megoldottak egy 11 millió éves rejtélyt, méghozzá azt, hogy az egyes macskaszerű ősök hogyan terjedtek el Ázsiából kiindulva az egész világon és fejlődtek az összes modern macskafajjá.
A macskák őshonosak minden kontinensen, kivéve Ausztráliát és az Antarktiszt. A ma élő 37 vad- és házimacska-faj a világ egyik legsikeresebb ragadozó családjához tartozik. Ezen evolúciós sikertörténet részletei eddig megfoghatatlannak tűntek a biológusok számára, legalábbis részben a töredékes maradványoknak és néhány fog, valamint csontváz különbözőségnek köszönhetően.
Ám közel 10 éves genetikai kutatás után Stephen O'Brien és Warren Johnson olyan macska családfát állított fel, mely sokkal jobban ábrázolja a macskák evolúciós utazását, mint eddig bármi. Az összes, ma élő macskafajtól vett genetikai anyag elemzésével a kutatók megismerték a Felidae család történetét, az eltéréseket és szaporodásokat a populációban úgy, hogy megvizsgálták a gének szervetődését és sokféleségét a fajok között.
Kiderült, hogy amikor a tengerszint süllyedt, és így szárazföldi hidak keletkeztek a kontinensek között mintegy 10-3 millió évvel ezelőtt, az ősi macskák az egész világon elterjedtek olyan területeken, ahol kisebb volt a versengés. A macskák körülbelül tíz ilyen interkontinentális migráció után telepedtek le jelenlegi élőhelyeiken. Ezen idő alatt a macskafélék azonban nemcsak barangoltak, hanem új fajokká fejlődtek, amikor a tengerszint ismét megemelkedett és elvágta a macskák útját eredeti családjuktól.
Amikor két elszigetelt populáció jön létre, akkor azok elkezdenek "sodródni" egymástól, ami azt jelenti, hogy különböző tényezőkhöz adaptálódnak egy olyan pontig, ahol - ha esetleg megvan az esélyük a visszatérésre - már nem képesek egymással szaporodni és külön fajokká válnak.
Ezen folyamat igen gyorsan és többször ment végbe az elmúlt 11 millió év alatt. A modern macskafélék szétszóródása a Panthera családfa elválásával kezdődött. Ezen őstől származik minden nagymacska, melyek 6,4 millió év alatt fejlődtek ki, az oroszlánok, jaguárok, leopárdok, tigrisek és hó, valamint a ködfoltos leopárdok. Ezeket nagyon gyorsan követte a három ázsiai - a bozótmacska, a márványfoltos macska és az ázsiai aranymacska - valamint három afrikai faj - a karakál, a szervál és az afrikai aranymacska.
Az utolsó macskafaj, mely megjelent, a házimacska volt, ez a faj 6,2 - 6,7 millió évvel ezelőtt fejlődött ki. A házimacska vagy európai ősöktől származik, melyek Ázsiában maradtak, vagy pedig észak-amerikai macskáktól, melyek a Bering-szoroson át vándoroltak.
A kutatók szerint a háziasítás néhány ezer évvel ezelőtt a Közel-Keleten kezdődött meg, talán Egyiptomban, ahol az első, macskamúmiák is előkerültek. A régió hieroglifái macskákat is ábrázolnak, csontjaikat pedig emberekkel együtt eltemetve is megtalálták. Johnson szerint a genetikai bizonyíték nem mond ellent az eddigi ismereteknek. Bár a háziasítás a kutató szerint nem egy helyen és nem csak egyszer ment végbe.
A tanulmány során a két tudós 37 élő macskafajtól vett bőrmintát. Ez nem volt éppen könnyű feladat, mivel számos faj igen ritka, ráadásul távoli helyeken él. A csapat ezt követően megvizsgálta a fajok X és Y kromoszómáit és a mitokondriális DNS-t. A kutatók most azt tervezik, hogy megvizsgálják, hol és mikor háziasították a macskákat.