Zoonózisok

A kedvenc állatok tartásának egyre szélesebb körûvé tartásával központba kerültek azok az állatokban elõforduló vírusok, baktériumok, gombák és paraziták, amelyek az emberre is átterjedhetnek. A zoonózis fogalmát az Egyészségügyi Világszervezet (WHO) Zoonosis Szakértõ Bizottságának a megfogalmazásában használjuk, mint "olyan betegségeket és fertõzéseket, amelyek természetes úton átterjedhetnek gerinces állatokról az emberre" (WHO, 1982). Jelen írásomban csak a legfontosabb macskáról emberre átterjedõ betegségeket érintem, a részletesség igénye nélkül.

Vírus okozta zoonózis:

-A veszettség heveny lefolyású, Lyssavírus okozta betegség, amely emlõsökben (beleértve a macskát és az embert is) a klinikai tünetek megjelenését követõen rendszerint halálos kimenetelû agy- és gerincvelõ-gyulladás formájában zajlik le. A veszettség típusos (dühöngõ) lefolyásakor a viselkedés megváltozását követõen általában fokozott ingerlékenység, provokálás nélkül is gyakran támadó magatartás, majd bénulásos tünetek jelentkeznek, elõször többnyire az állkapocs- és a szemmozgató izmokban (lógó állkapocs, nyálzás, kancsalság). A csendes veszettség során a kezdeti levertség ingerlékenység nélkül megy át bénulásba. A beteg állatok a garatizmok fájdalmassága miatt általában nem tudnak nyelni (víziszony).

Baktériumok okozta zoonózisok:

Az Ixodes ricinus kullancsfaj a leggyakoribb terjesztõje a Borrelia burgdorferi baktérium által okozott Lyme-kórnak vagy Lyme borreliosisnak, amely elsõsorban az ember kullancsok közvetítette fertõzõ betegsége, de a kórokozó iránt a macska és az összes melegvérû állat is fogékony. A kórokozó baktériumok populációjának fenntartói a vadon élõ rágcsálók és az erdei nagyvadak. A kullancs a fertõzött állatból szív vért. A kullancsban a baktérium szaporodik és beépül a petékbe. A kullancs következõ fertõzési alakja szúráskor már fertõzõképes. A kullancs az állatból szív vért, sokszor egy kutyán több kullancs is megtapad. A fertõzött kullancs szúrását követõen a macska bõrén a szúrást követõ néhány nap elteltével kör alakú bõrpír képzõdik, amely napok múlva növekszik és a szúrási ponttól kezdõdõen a bõr visszanyeri eredeti színét (ezt a kokárdaszerû bõrelváltozást, bõrgyulladást krónikus vándorló bõrgyulladásnak nevezik). A szúrási ponthoz legközelebbi nyirokcsomók pedig megduzzadnak. Miután a kórokozó Borrelia baktériumok betörtek a véráramba, a macska lázas, étvágytalan, bágyadt lesz, de a tünetek nem jellemzõek. Ezután néhány hét vagy hónap múlva a belázasodó betegnek általános tünetei lesznek, pl. rossz közérzet, hányinger, bágyadtság, testszerte a nyirokcsomók megnagyobbodása és szõrhullás. Az egyes szervekben is kialakulhatnak elváltozások, pl. szív-, ideg-, izom- és sokízületi gyulladás jelentkezhet. A legtöbb macska sántaság és ízületi fájdalmak miatt kerül állatorvoshoz, de gyakoriak a szívpanaszok, a teljes lesoványodás, az idegrendszeri- és bõrtünetek. A macskák antibiotikumokkal gyógykezelhetõek, de a kezelés hosszadalmas, költséges és nem minden esetben sikeres. Éppen ezért kell a megelõzésre hangsúlyt fektetni. Megelõzésként a kullancsok ellen védekezhetünk számos gyógyszerformával (pl. lemosás, fürdetés, kullancsriasztó nyakörvek, permetezés azaz spray, rácsöppentés vagyis spot-on, stb.).

Gombák okozta zoonózisok:

A gombás bõrbetegségek kb. 70%-át Microsporum canis gomba, ritkábban egyéb Microsporum és Trichophyton fajok, valamint a Malassezia pachydermatis okozza. A fertõzõdés beteg állattal való közvetlen érintkezéssel vagy a gombaspórákat átvivõ ragályfogó tárgyakkal (pl. ruha, fekhely, kozmetikai eszközök, cipõtalp, stb.) jön létre. A bõrelváltozások kialakulását elõsegíti a bõr és a szervezet általános ellenálló képességének csökkenése. A fertõzõdés és a betegség megjelenése között általában 8-10 nap telik el, de lehet a lappangási idõ jóval hosszabb is. A betegség a hám elszarusodó rétegeiben játszódik le, fokozott hámlás, pikkelyezés, a szõrszálak letöredezése és kihullása látszik. Tipikus esetben különbözõ nagyságú, általában kerek, erõsen korpázó, pikkelyezõ vagy szõrtelen foltok láthatóak. A kezdeti elváltozások nem viszketnek. A foltok szélén a bõr erõsen kipirul, a foltokat vékony pörk fedi, ezekhez az elváltozásokhoz mérsékelt viszketés is társul. A másodlagos baktériumok okozta fertõzések következtében gennyes bõrgyulladás is kialakulhat az elváltozások helyén. Súlyos esetben a karmok megbetegedése is megfigyelhetõ, ilyenkor a karmok rendellenesen növekednek, szürkéssárgásan elszínezõdõek, felrostozódnak és morzsalékonyak. A tipikus esetekben a betegséget megtekintéssel is lehet diagnosztizálni. A bõrkaparék- és szõrminta mikroszkópos vizsgálata és a gombatenyésztés biztos kórjelzést ad. A sikeres terápia alapja a kórokozó gomba izolálása és gyógyszerérzékenységének megállapítása. A kis kiterjedésû, jól körülhatárolt heveny elváltozások jól kezelhetõek helyileg alkalmazott gombaellenes (antimikotikus) szerekkel, pl. oldat, sampon, kenõcs. Legalább 4-5 alkalommal dörzsöljük be a bõrbe a szõr növekedésével a hígított oldatot. Hosszú szõrû macskákat a kezelés elõtt ajánlatos megnyírni. A nagy bõrfelületeket érintõ idült gombás bõrelváltozások kezelése esetén a helyi terápia mellett általános gyógykezelés is szükséges. Erre a célra tablettákat is igénybe vehetünk. Újabban került forgalomba a Microsporum canis okozta fertõzés megelõzésére és gyógykezelésére vakcina is.

Belsõ paraziták okozta zoonózisok:

A fonál- és galandférgek a macskák leggyakrabban elõforduló parazitái. Egyes fajok (pl. a Toxocara canis orsóféreg) a vemhes macskák méhlepényén áthatolva, mások az anyatejen át fertõzik az újszülötteket. A szoptató macskák a kölykeik nyalogatása során is fertõzhetnek, ezért fontos az alomból kikerülõ kismacskák azonnali lemosása a szülés után. A fertõzött állatban a férgek a test különbözõ részeibe vándorolnak, a fertõzés módjától, a féreg fajtájától, az állat korától, nemétõl, stb. függõen. Egyes férgek a bélcsatornában élõsködnek, a bélsárral is ürülnek. Felnõtt állatokban a lenyelt peték a bélbe kerülnek és lárvákká fejlõdnek, ezek a lárvák a test különbözõ részeibe vándorolnak. A férgek károsító hatása a lárvavándorlás során bekövetkezõ károsodásra (pl. májgyulladás, tüdõgyulladás, stb.) és a felnõtt férgek káros hatásaira és a férgek által termelt toxikus anyagok által okozott károsításokra (pl. bélgyulladás, táplálékelvonás, stb.) osztható. A férgesség elsõsorban néhány hetes kölyökmacskákban nyilvánulhat meg jellegzetes klinikai tünetekben (pl. körte-alakú, feszes has, hasmenés, fehér nyálkahártyák, remegés, bizonytalan mozgás, lesoványodás, szánkázás, stb.). Esetenként a súlyos fertõzöttség a féregellenes kezelés hiányában a kölyökmacskák elpusztulását is okozhatja. A megelõzés, illetve gyógykezelés lényege a féregtelenítés (tablettával vagy pasztával).