Baktériumok okozta fertőző betegségek

A baktériumok közül macskákban a Chlamydia psittaci okozta chlamydiosis kötőhártya-gyulladást és tüdőgyulladást okoz. Kezdetben enyhe, savós kötőhártya-gyulladás alakul ki, amely gyakran egyoldali, majd mindkét szemre kiterjed. A kötőhártya kipirult, duzzadt, fájdalmas, zárt szemrés is kialakulhat. Elhúzódó esetekben a kötőhártya-gyulladás gennyessé válik, a szemhéjak összetapadnak, a pislogóhártya előesik. Kialakul orrgyulladás, tüsszögés, köhögés, a macskák lázasok lesznek, ritkán hörgő- és tüdőgyulladásban végződik a betegség. A beteg macskáktól az ember is fertőződhet és megbetegedhet.

Macskáknál csak nagymennyiségű Salmonella felvétele vezet klinikai tünetek kialakulásával járó salmonellosis kialakulásához, az is többnyire csak fiatal állatokban és olyan kifejlett macskákban, amelyeknek az ellenálló képessége valamilyen okból csökkent. A kórokozó rendszerint Salmonella typhimurium, de számos más Salmonella baktérium is lehet. A betegek lázasok, étvágytalanok, hánynak, hasmenésük van.

A kullancsok a szabadba kijáró macskák esetében jelentősek, a legnagyobb jelentőségük abból adódik, hogy számos állati és emberi betegség kórokozójának fenntartói és terjesztői. Az Ixodes ricinus kullancsfaj a leggyakoribb terjesztője a Borrelia burgdorferi baktérium által okozott Lyme-kórnak vagy Lyme-borreliosis-nak, amely elsősorban az ember kullancsok közvetítette fertőző betegsége, de a kórokozó iránt a macska is fogékony lehet. A ritkán diagnosztizált tünetek hasonlóak a kutyáknál tapasztaltakhoz, de a betegség nagyon nehezen állapítható meg. A fertőzött kullancs szúrását követően a macska bőrén a szúrást követő néhány nap elteltével kör alakú bőrpír képződhet, amely napok múlva növekszik és a szúrási ponttól kezdődően a bőr visszanyeri eredeti színét (ezt a kokárdaszerű bőrelváltozást, bőrgyulladást krónikus vándorló bőrgyulladásnak nevezik). A szúrási ponthoz legközelebbi nyirokcsomók pedig megduzzadnak. Miután a kórokozó Borrelia baktériumok betörtek a véráramba, a macska lázas, étvágytalan, bágyadt lesz, de a tünetek nem jellemzőek. Ezután néhány hét vagy hónap múlva a belázasodó betegnek általános tünetei lesznek, pl. rossz közérzet, hányinger, bágyadtság, testszerte a nyirokcsomók megnagyobbodása és szőrhullás. Az egyes szervekben is kialakulhatnak elváltozások, pl. szív-, ideg-, izom- és sokízületi gyulladás jelentkezhet. A macska sántaság és ízületi fájdalmak miatt kerülhet állatorvoshoz, de lehetnek szívpanaszok, teljes lesoványodás, idegrendszeri- és bőrtünetek is.

A nocardiosist a Nocardia asteroides és más Nocardia baktériumok okozzák. A kórokozó a földben él, minden emlős állatfaj és az ember is fogékony rá. Viszonylag könnyebben kaphatnak nocardiosist kijáró macskák a bőrükön szerzett sebzéseken keresztül, de a fertőződés a légutakon keresztül és szájon át is kialakulhat. Legtöbbször a lábak és a fej bőrén jön létre nehezen gyógyuló, gennyes és fekélyes bőrgyulladás. Az elváltozások mélyre terjedhetnek és fisztulaképződésre hajlamosak, amelyekből barnásvörös genny csurog, illetve nyomható ki. A fertőzés végül betörhet a testüregekbe, ennek gennyes mellhártya- és hashártyagyulladás lehet a következménye. A has- és mellüreget gennyes folyadék tölti ki, feltűnő lehet emiatt a nehezített légzés. A betegek általános állapota rossz, gyakran lázasak, étvágytalanok, lefogynak. Más szervek (pl. máj, vese, stb.) következményes elváltozásai is előfordulhatnak. A macska csak gondos, sok törődést igénylő kezeléssel tartható életben. A terápia első és elkerülhetetlen lépése a gennyes testüri folyadékgyülemek eltávolítása. A has és a mellkas pungálására, ha a folyadék felszaporodik, ismételten szükség lehet. Nehéz feladat továbbá a bőrfekélyek, -fisztulák folyamatos, alapos sebészi ellátása.

A macska haemobartonellosisa gyakran tünetmentes marad, alkalmanként lázas általános tünetek, vérfogyottság és sárgaság alakul ki. Kialakulhat még étvágytalanság, fáradékonyság, ennek következtében lefogyás, szapora érverés és légzés, majd fokozatosan sárgaság.