Macskánk

    A macskánk hamuszürke állat volt. S ha csak macskabecsületről lehet beszélni, hát becsületes is.
    Én azonban nem hiszek a macskabecsületben, s inkább annak tulajdonítom ezt a becsületességet, hogy bőven kapott tejet. Két tehenet fejtünk, s őróla nem feledkezett meg az anyám.
    De talán komolyabb macska volt,  mint más: mi megalábbis nem játszottunk vele. Emlékszem, hogy mindössze egyszer tettük rá az asztalra, és papirost  kötöttünk a farkára. A macska őrülten forgott a papiros után, s végre leesett. Taplra esett, de az asztal lábában megütötte a fejét. Attól fogva nem mulatozott velünk.
    Egyszer, ahogy a padláson járok, nyávogást hallok egy sarokban. Hát nincs kis macskakölyket látok ott. A szemük aznap nyílott, s némelyik csak fél szemmel nézett a világba.
    Kapok egy rossz szakajtókosarat, s belészedtem a kölykeket. Viszem le nagy örömmel a szobába.
    Ott mindjárt nagy játékot kezdünk: bírkóztatjuk őket, gurítunk nekik golyót, kötünk a nyakukba pántlikát.
    Egyszer csak befut az öreg macska, s megáll a kölykeinél. Nézi elmeredő szemmel, hogy mi történik. De csak egy percig nézi. A következő percben hozzám jön, és simulgat a térdemhez; aztán az öcsémhez, aztán az anyámhoz. Majd a kicsinyeihez ül, s amelyik hozzá megy, nyalgoatja, fésülgeti, miközben félig lehunyja a szemét.
    Nem tudom, aztán mit gondolt. Egyszer csak látom, hogy megfogja az egyik kölykét a nyaka bőrénél; fölemeli, és magasan tartott fejjel viszi kifelé.
-Hova viszi?
    Ment, ment át a konyhán, ki az udvarra, át az udvaron, fel a padláslétrán. És így hordta vissza a padlásra valamennyit.

Gárdonyi Géza nyomán

Könnyű a macskát egérre szoktatni.
Ha nincs otthon a macska, cincognak az egerek.
Akkor lop a macska, mikor nincs mit enni.
Csengős macska nem fog egeret.